Vannak könyvek, amik nem hangosan, hanem halkan beszélnek hozzánk. A Kávéházi történetek ilyen. Egy csendes, eldugott tokiói kávézóba térhetünk vissza, ahol a múlt elérhető – egy csésze kávé erejéig. És bár a szabályok ugyanazok maradtak, valami mégis megváltozik: mi magunk.

Ha már jártál a Furukija kávézóban, tudod, hogy ott nem csupán kávét szolgálnak fel. Ott időt kapsz – nem sokat, csupán egy csészényi múltat. A Történetek a kávézóból, Toshikazu Kawaguchi varázslatos regénysorozatának második része, újra megnyitja előttünk az ajtót ebbe a csendes, kissé poros, mégis különleges helyre, ahol az időutazás éppen olyan valóságos, mint a megbánás vagy a remény.

Toshikazu Kawaguchi második regénye a Mielőtt a kávé kihűl folytatása, de nem csak új történeteket hoz, hanem mélyebb érzelmeket is. A Furukija kávézó ismerős tere már-már otthonossá válik, és ahogy a pultosok, vendégek és az a bizonyos „időutazós” szék újra előkerülnek, úgy érezzük, mintha visszatértünk volna egy régi, de sosem feledett helyre.

A második kötet négy új történetet mesél el, de most már nem csupán kívülállók, hanem ismerős arcok is visszatérnek – így a regény különleges atmoszférája még otthonosabbá válik. Ezúttal olyan emberek ülnek le ahhoz az asztalhoz, akik régóta hordozzák magukban azt a kérdést: „Mi lett volna, ha…?”

Itt van például egy férfi, aki találkozni szeretne azzal a nővel, akit feleségül kellett volna vennie. Vagy egy nő, aki utoljára látni szeretné az édesanyját. De nemcsak a múlt iránti vágy hajtja őket, hanem a jelen megértésének igénye is. A Kávéházi történetek mélyebb és érettebb kérdéseket tesz fel, mint az előző rész. Kevésbé mesés, de annál emberibb.

A könyv négy új történetet mesél el, mindegyik középpontjában egyetlen vágy: visszatérni egy pillanatra, amit nem tudtunk elengedni. Egy férfi, aki találkozni akar azzal a nővel, akit soha nem felejtett el. Egy nő, aki meg akarja érteni az anyját. Egy lány, aki még egyszer szeretné hallani a barátnője hangját. És egy testvér, aki már csak emlékezni tud. A karakterek fájdalmai ismerősek lehetnek: veszteség, megbánás, kimondatlan szavak – mindannyiunk terhei.

„Nem változtathatod meg a jelent, bármennyire is szeretnéd. De ha visszamész, talán megváltozik valami benned.”

Ez az idézet tökéletesen összefoglalja a könyv lényegét. Nem a múlt megváltoztatásáról szól, hanem arról, hogyan békéljünk meg vele. Kawaguchi történetei nem harsányak, nem drámai fordulatokkal operálnak, hanem apró, mégis jelentős érzelmi mozdulatokkal. Egy bólintás, egy pillantás, egy el nem küldött üzenet súlya – ezek adják a történetek valódi erejét.

A Történetek a kávézóból különösen ajánlott azoknak, akik szeretik az emberi sorsokat, a finoman megrajzolt karaktereket, és az olyan történeteket, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem kicsit helyre is tesznek belül. Talán nem fogsz sírni a könyv végén, de lehet, hogy becsukva egy ideig csak ülsz majd csendben, egy csésze kávéval a kezedben, és azon gondolkozol: ha lenne egy pillanat, amit újraélhetnél – melyik lenne az?

És persze ne feledd: bármit is szeretnél mondani vagy tenni, tedd meg, mielőtt a kávé kihűl.