Öreg ház ez, tele régi emlékekkel, és beteges álmok érhetik azokat, akik óvatlanul szenderednek el a falai között. Legyen óvatos! Ha bármikor magára törne a fáradtság, siessen vissza a saját hálójába vagy ezen szobák egyikébe, ahol majd nyugodtan megpihenhet. De ha nem hallgat rám, nos, akkor ...

Európa Kiadó - Fordítota: Sóvárgó Katalin

Az egyik kiadás az Európa Kiadó Sóvárgó Katalin által fordított verziója volt.

A borító átadja azt a gótikus hangulatot, ami a könyvből árad. A hideg, szürkéskék árnyalatok és a telihold nyilyvánvalóvá teszi, hogy itt nem egy könnyed irodalomról van szó. A torony körül ragadozó madarak köröznek, ahogyan prédára várva szoktak. A könyv olvasása során többször éreztem párhuzamot a prédára vadászó ragadozó madár és vámpír között. Emiatt igazán találónak éreztem a madarak megjelenítését már a borítón is. Ugyanakkor felmerült bennem a kérdés is: mi vonzotta ide a madarakat?

Éjjel van, minden sötét. Egyedül az egyik emeleti szint van végig kivilágítva. A holdon kívül itt jelenik meg csak a fény. Minden más hely zord és sötét. Vajon milyen esemény lehet a kastélyban, ami miatt egy teljes emeletet kivilágítottak? Hányan lehetnek ott? 

A hold körül megjelenő tompa fény bennem olyan érzést kelt, mintha éppen egy villámcsapás utáni állapotban lenne az égbolt. Ezt sugallják számomra a borító közepén megjelenő fénysávok is. Az esőcseppekből látszódik, hogy nem könnyed, szemerkélő esőzéssel van dolgunk, hanem ez egy komolyabb zivatar vagy felhőszakadás. Mindkettőhöz társulhatnak kísérőjelentések (dörgés, villámlás, kísérheti jég, erős szél). A kép alapján nem egy könnyed záport képzelek el.

A borítón lévő vörös karmolás tovább fokozza a feszültséget. Heves és mély támadás képét láttam magam előtt, aminek ez a vérző mély seb lett a következménye. A seb széle nem egyenletes, ami ellenállást sugall. Egy helyen a hús jobban felszakadt az egyik sebben, a másik ott ér véget. Ez azt jelzi felém, hogy az áldozat ott fogta fel mi történik, és ott kezdett el harcolni a támadójával. Vajon túlélte az áldozat? Ez volt az első kérdés, ami bennem felmerült.

A címfelirat keskeny vörös betűi a maguk egyszerűségével jelennek meg. Sem talpuk, sem díszük, még csak nem is félkövérrel jelennek meg. Abszolút letisztult, leegyszerűsített, mindenféle extrától mentesek. Szinte belevesznek a borító hátterébe. Mintha a borító tervezője azt akarta volna ezzel megmutatni, hogy nem a cím, hanem maga a történet a lényeg, a cím csupán másodlagos. Nekem maga a kiemelt idézet is ezt támasztja alá.

Drakula vagyok, legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!

A kiadó logója olyan érzetet kelt, mintha ki lenne téve a pont a borító által elmesélt történet végére. Ráadásul vörössel. 

Helikon Kiadó - Fordította: Bartók Imre, Borítóterv: Szabó Levente

A másik a Helikon Kiadó új fordítással közölt kiadásában, melyet Bartók Imre fordított. A világos háttér miatt ez nem volt számomra olyan borzongató, mint a másik kiadás. Legalábbis első ránézésre. Alaposabban megnézve már más volt a kép. Hosszabb távon nekem ez a borító ijesztőbb volt, mint az előző. Miért? A szemek miatt. Folyamatosan azt éreztem, hogy a vámpír kiszemelt magának. Néz, figyel, keresi mikor támadhat. Nézzük meg ezt a borítót is részletesebben.

Természetellenes már a közeg is. Az égbolt nem kék, hanem egy sárgás-szürkés-bézses égbolthoz nem hasonlítható színárnyalatot vesz fel. Azt még el tudom képzelni, hogy egy nem szokványos égi jelenség után esetleg így nézhet ki az égbolt. Mindenesetre nem bizalomgerjesztő látvány. A borító a hátlapon is folytatódik. Az égbolton nem jelennek meg felhők. Pedig az látszódik, hogy egy magas hegy tetején van a kastély. Az égbolt színe egy ismeretlen veszélyt juttat az eszembe. Az ismeretlen pedig veszélyes, mert bizonytalan, hogy mi fog használni a helyzet helyreállításában és mi nem. Ameddig nem ismerjük mivel állunk szemben, addig azt sem tudhatjuk, hogy életveszélyes-e vagy sem.

A kastély körül denevérek köröznek, ráadásul szokatlan időpontban. A kép alapján nappal van, nem a denevérek szokásos aktivitási ideje. Sokan vannak. A kastély közelében egyre sűrűbben. Távolabb kevesebben. Bennem ez a kép olyan hatást kelt, mintha a devenérek a kastély felé tartanának. Tudhatnak valamit, amit mi még nem.

A kastély a fák fölé magasodó épületként jelentik meg. Nincsenek szomszédok. De míg az Európa Kiadó borítóján a kasély úgy tűnik, hogy sík területen helyezkedik el, a Helikon Kiadó verziójában olyan, mintha a hegy tetején állna veszélyesen, ahonnan a figyelmetlen látogató könnyen lezuhanhat.

A kastély középső tornya olyan, mint egy fej, melyen kalapként díszeleg a tető. A torony két oldalán pedig vállat szimbolizáló alakzatban magasodik a hegytető felett. Az éles tornyok különös stílust ad a kastélynak és a vele párhuzamosan megjelenő alaknak.

A vérvörös színű telihold egyfajta glóriaként veszi körbe a kastély legmagasabb tornyát. A torony két ablakán átvilágít a hold. Vagy a toronynak van két vörös szeme és azzal figyeli minden irányban a közeledőket. Az egyik ablakban egy ember alakja jelenik meg. Vajon ki lehet és miért áll ott a nap ezen időszakában? Merre nézhet? Mit figyelhet? 

A borító alsó részén a kastélyhoz vezető ösvényen fákláyval haladó ember alakja jelentik meg. Egy apró fényforrással próbál kis világosságot hozni a sötétségbe. A kastély bejáratáig majdnem teljes sötétségben vezet az út. Kedves utazó, végig mernél menni ezen az úton? - kérdezi a kép tőlünk.

A szerző neve fehér dísztelen betűvel van feltüntetve. Jól látszódik a sötétségben. A címfelirat pedig sötétvörös gótikus betűkkel támogatja a látott kép hangulatát. A cím alatt jelenik meg keskeny, apró talpas vörös betűvel a kiadó neve, mintha egy kiegészítő alcím lenne. A Kiadó szerénysége nagyon jól áll a borítónak. Amikor kézbe vettem a kötetet, először észre sem vettem a kiadó logóját. Gratulálok ehhez a megoldáshoz.

 Szavazás